És igen. Izraeli bankszámla. Az enyém.
Másfél órát ültem a Bank Jerusalem fiókban a kedves jemeni vallásos ügyintézővel, mire majdnem mindent sikerült elintéznünk. Onnan tudtam meg, hogy mennyire kedves, hogy több mint egy méter magasból dobta az asztalra az irataimat, miután lefénymásolta őket. Egyesével. És nagyon jól tudom, hogy ez itt nem számít bunkóságnak. Komolyan.
Két ügyintéző és egy menedzser van ebben a bankfiókban. Az egyik ügyintéző nő, a másik fekete kipás férfi. Gondoltam milyen praktikus, hogy a nők a nőkkel, a férfiak férfiakkal intézhetik a banki ügyeiket, már csak a banki illendőség kedvéért. Aztán a menedzser mégis a férfihoz irányított. Lehet, hogy ő jobban beszél angolul.
Annyira jól beszél angolul, hogy a “help” szó nem jutott eszébe, csak az “ezra”, de ezt megértettem. Amikor azt kérdezte, van-e problémám a pénzzel, vannak -e nagy tartozásaim, ezt nem tudta szavakkal kifejezni, csak activityvel, a kéztartásából megértettem, hogy arra céloz, koldussorsom van-e. Szóval ezt is megértettem. Volt olyan kérdés is, hogy fontos, befolyásos ember vagyok-e, illetve forgok-e ilyen körökben. Ezt abból értettem meg, hogy megkérdezte, ismerem-e Obamát.
-Vagyis nem vagy … hogy is mondjam … fontos ember?
-Nem (és eljátszom, hogy emiatt sírok).
-Bocsánat, hogy nem tudom angolul jobban kifejezni. Amúgy is minden ember fontos. Az anyukájának.
De ez már azután volt, hogy megtört a jég azzal, hogy megkínált valami zaataros kenyércsipsszel, ami tök finom volt. Miután kaptam belőle egy kis kupaccal, ráöntve az előttem az asztalon heverő papírokra, elhangzott a “baruch ata … bore pri ha mezonot”, amin eléggé meglepődtem (miért is?), majd mondtam rá egy áment, és azt hiszem, innentől lettünk jóban.
Szóval a jövő héten már csak a bankkártya-ügyintézés miatt kell visszamennem meg a netbank miatt, és így talán 5-6 találkozásból már meg is oldható egy számlanyitás. Na jó, a felesleges körökkel együtt kicsit többől. Teljesen kétségbe voltak esve, hogy nem tudnak nekem rendes hitelkártyát csinálni, csak debit kártyát. Tudom-e, mi az a debit kártya? Aha, menni fog.
Hogy ne legyen mára minden tökéletes, a buszokon használatos kártyát (kb mint a bérlet) nem sikerült kiváltanom. Nem tudom pontosan, hogy miért, vagyis miért nem tudok akár sima turistaként ilyet vásárolni, és hogy miért nem hitték el a tanulóvízumom és a diákigazolványom felmutatása mellett sem, hogy tényleg diák vagyok, be kell szereznem még valamit az egyetemtől, amiről annyit biztosan megértettem, hogy egy papír, azt hiszem, iskolalátogatási igazolás kell nekik.
Ja, és még egy jó hír. Mivel ember nincs, aki elolvassa a több tonna banki papírt, szerződést, amit ilyenkor az orra alá dugnak, még peres ügyekben is hivatkozhatsz arra, hogy nem tudod, mi áll a banki szerződésedben. De ember, mondhatja valaki, hiszen aláírtad. De, mondhatod te, előtte nem olvastam el. Így nem is kötelez, ha valami olyan van benne, ami nem tetszik. Tetszik!