Meg kell tanulnom ezt a nyelvet, nincs mese. Fénymásolópapírt remekül tudtam angolul venni. (Fogalmam sincs, mi a fénymásolópapír héberül, de valami “kopi” lesz benne, az tuti.) Krumplit meg tejet már jó ideje kiválóan tudok venni héberül is. Sőt, még szeletelt csirkemellet (=sniccel, és nem tévesztendő össze a sniccerrel) is, bár néha hat szelet helyett hat kilót szeretnének adni. Pénzt váltani mindig a magyarul beszélő nénihez megyek, nem csak azért, mert benne megbízom, de ő amolyan fix pont, aki mindig is ott volt, amikor pénzt akartam váltani, és nyilván úgy gondolom, hogy mindig is ott lesz.
De a bankban állni, mint egy hülye, miközben az ügyintéző magyaráz Eladnak, és aztán rám tekintenek, szegény tudatlanra, hogy jaj majd neked is elmagyarázzuk később, ne félj, na azt aztán ne. Ja és hogy kerültem pont ebbe a bankfiókba? – egy másik fiókból küldtek ide, hogy itt tudok számlát nyitni, mint nem állampolgár. Az már csak egy mellékes apróság, hogy itt, ahová küldtek, a nem állampolgárok számára fenntartott private banking működik, magyarul kőgazdag vállalkozó legyek, ha ide jövök, nem pedig csóró phd-s, de mindegy. Szóval irány egy harmadik bankfiók, ahol mutatnak némi hajlandóságot arra, hogy segítsenek, de azért elmondom azt is többször, hogy figyu, azért kell a bankszámla, mert arra kapom majd az ösztöndíjat, és amíg nincs bankszámla, nincs megélhetés, szóval légyszi siessetek. Várom a délutánt, hogy visszahívjanak, mert ugye akkor holnap délután visszahívunk, na persze, ismerem én ezeket a visszahívásokat, ha nem keresnek, majd keresem én őket. Állítólag ellenőrzik a tanuló-státuszomat, és persze a zsidó-e vagy kérdés is elhangzik.
Szóval a bankszámla még mindig nincs meg, de van nyomtatópapírom, és ha majd meglesz a bankszámla, akkor ki tudom rajta nyomtatni az űrlapokat a megfelelő adatokkal. A papírt egyébként Kravitz árulja, lehet, hogy Lenny rokona, de mindenesetre ez az az irodaszerboltos Kravitz, és amikor a fiú belerakja a csomag papírt a szatyorba, akkor egy pillanatra ellenállhatatlan kényszert érzek, hogy elmondjam neki, hogy jé, most már látom, hogy honnan származott az a narancsságra szatyor, amiben hónapokig a fehérneműmet tároltam, de visszafogom magam. Pedig ezt angolul is el tudtam volna mondani.
Niar-nak irjuk fonetikusan es nem nijar-nak a papirt. Mondjuk a a Cilum-ot en Tzilumnak irnam fonetikusan, mar csak azert is mert aki beszel angolul es nem magyar akkor a fonetikus irast is megerti!
De en nem igazan ertem a te hsz-d. A bankokban beszelnek angolul, de van olyan bank is ahol meg magyarul is tudnak. Tehat teljeskoru felvilagositast kaphatunk a szamlanyitasrol, a koltsegekrol stb. A “mas fogalomkorben gondolkodas” inkabb az eletben problema, mert a nem zsidok maskepp gondolkoznak, de egy szamlanyitasnal nem gond, hiszen meg Magyarorszagon is a kulonbozo bankoknal mas es mas a kondicio, a csomagok es koltsegek. Nagyon resen kell lenni. De egy biztos, minnel elobb meg kell tanulni ivritul, mert hiaba hivatalos nyelv az angol is, ha elore akarunk jutni, akkor a legfontosabb az ivrit. De az oroszok miatt is, mert ok nem igazan beszelnek angolul. Igaz az ott szuletettek mar tanultak az iskolaban. Nem kioktatasnak szantam kedves Gabor. Erev naim.
Ó, köszönöm, legközelebb ezt használom!
Annyira azért nem vagyok ám új. 🙂
Ezt is megértik a boltban: נייר צילום
Ejtsd: nijar cilum
Jobban jártál volna ha előbb az interneten megnézed vagy megnézeted nem izraeli állampolgár hogyan nyithat számlán.
Sok probléma származik abból, hogy az újak nem ismerik a helyi viszonyokat vagy és ez a legnagyobb gond más fogalom kőrben gondolkoznak