Újra itt

Több mint egy év eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta (másik felület másik blogja volt). 2015. augusztusában költöztem vissza Izraelből Magyarországra. És 2016. októberében vissza Magyarországról Izraelbe. 

A Magyarországra költözésem után nem sokkal láttam egy felhívást, miszerint az izraeli külügyminisztérium támogatja bizonyos tanulmányok végzését izraeli egyetemeken, és én pont beleférek a támogatható kategóriába. Életkorban is, éppen hogy csak. Rengeteg minden kellett a pályázathoz, a szokásos papírok, másolatok, ajánlások, nemzetközi nyelvvizsga. Az ELTE-n minden ajánlást megkaptam, mindenben támogatott a konzulensem és mindenki más is. A nemzetközi angol (TOEFL) nyelvvizsga elég jól sikerült, bár nemigen készültem rá, de mivel állandóan használtam és használom a nyelvet, nem volt gond. A nagykövetségre is be kellett mennem egy interjúra még októberben vagy novemberben, nem emlékszem pontosan. Egy igazi, vérbeli diplomata interjúztatott, fantasztikus modorú izraeli ( mondtam is magamban, hogy ???), nagyon jóképű, barna bőrű, kedves, de persze tudom, hogy pontosan ez az a környezet és társaság, ahol az ember megnyílik, ellazul, és tényleg ki lehet húzni belőle, hogy mit is akar, mennyire gondolja komolyan a tanulmányait stb. A korom miatt ez volt a legeslegutolsó év, hogy pályázhattam, ezt többször el is mondtam a kellemes szép embernek. Az interjú után pedig már csak várnom kellett, és hipphopp, júliusban már meg is érkezett a döntés, hogy mehetek Izraelbe tanulni!

Szóval most itt vagyok, már két hete, és egyszerűen nem hiszem el, nagyon szerencsés vagyok, öröm és boldogság meg minden. Nehéz volt hazaköltözni tavaly Magyarországra, és vegyes érzésekkel költöztem most vissza. Azt tervezem, hogy a blogban írni fogok a kutatásomról, Izraelről, kapcsolatokról, a magyarországi évről, és persze a dojoról, edzésekről. 

Egyelőre még nincs meg az életem ritmusa, keresem, illetve próbálom megteremteni. Sokat dolgoztam azért, hogy megkapjam ezt az ösztöndíjat, rengeteg utánajárást igényelt, sok határidőt kellett teljesíteni, és volt egy csomó előre nem látott akadály is a haladásban. Pár napja nagyon feszült vagyok, gondolom azért, mert nem találom magam. Végére jártam a nagy halom tennivalónak, mostantól magamnak kell beosztanom az időmet, el kell fogadnom azt, hogy megvan, amiért dolgoztam, jöhet a következő lépés, és hosszú évek egyedülléte után itt vagyok Eladdal, aki a tenyerén hordoz, aki mellett boldog vagyok. Lehet, hogy a nehézségeket és tennivalókat jobban kezelem, mint az eredményeket és azt, hogy megkaptam, amit akartam?