A következő szülinapomra világbékét kérek. Még egy csomó ideje van az illetékeseknek dolgozni rajta, de azért kérem, húzzanak bele.
Északon voltunk a hétvégén. Nagyon északon. Ez az ország kelet-nyugati irányban igen keskeny, viszont ennél sokkal hosszabb észak-déli irányban,
Politikai jellegű megjegyzés: Az ország legkeskenyebb dereka alig 15 km széles, Netanyától a Nyugati partig mérve. Katonai szempontból öngyilkosság lenne feladni a Nyugati partot, hiszen a 15 km nagyjából a semmivel egyenlő bármilyen hadműveletben, bár be kell vallanom, a katonai tudományokhoz egyáltalán nem értek. De akkor is úgy gondolom, hogy helyes az a felvetés, hogy Izrael sosem fogja feladni a Nyugati part feletti ellenőrzést, pont a fentiek miatt. Politikai jellegű megjegyzés vége.
Rosh ha Nikra az egyik legészakibb pontja az országnak, és a tengerparton van. Fantasztikusan néz ki, a víz színe, a sziklás part, a víz által a sziklába vájt barlangok, folyosók olyan szépek, hogy olyan nincs is. Be lehet menni a nagy szikla alá, és meg lehet nézni, hogyan megy be a víz a különböző helyekre. Amikor már nagyon öreg leszek, vigyetek ki oda, ültessetek egy székbe, hadd nézzem egész nap a vizet és a sziklákat! Néha a víz le is fröcsköli az embert. Egyesek el is esnek a csúszós felületeken, hiába van kiírva, hogy vigyázz, csúszós. A sziklához egy sílift-szerű izé (sosem síeltem) visz le, ami elsőre félelmetesnek tűnhet a tériszonyosok számára, de végül a kis fülke sokkal barátságosabb, mint a sorban mögöttem álló, a fülembe ordibáló és félpercenként nekem zuttyanó hatalmas néni a kislányával meg a barátnőjével és annak kislányával. Eladdal megegyeztünk, hogy a mi gyerekeink sokkal szebbek lesznek.
A szikla tetején pedig egy nagyon barátságtalan kerítés mögött már Libanon van. Egy sávot az ENSZ ellenőriz, ide egyik ország hadserege sem teheti be a lánctalpát. Bár az innenső oldalon láttunk két hatalmas hummert, ahogy a turistáskodó civilek parkoló autói között próbáltak lavírozni. Még a katonai szervízút is meg volt nyitva parkolási célra. Mindent a civilek zökkenőmentes életéért.
Jártunk a sziklába vájt régi vasútvonal alagútjában is. Annak idején, amikor a britek meg a franciák voltak a Közel-Kelet urai, kitalálták, hogy legyen egy vasútvonal, ami közvetlen összeköttetést teremt Észak-Afrika és Európa között. Nagyjából a két világháború közötti időszakról beszélünk, és persze a második világháborúról. A negyvenes évek elején egyetlen év alatt elvégezték a szükséges munkákat. A vasútvonal Egyiptomból az akkor Palesztinának nevezett területen, a frissen létrehozott Libanonon és Szírián keresztül vezetett volna Törökországba, és onnan Európába. Most nem emlékszem pontosan, hogy pontosan mely szakaszokon és mennyi ideig működött valójában. Ez itt a régi vasútállomás épülete Tel Avivban, a fotó innen:
Ez pedig egy kép az izraeli-libanoni határnál a lábammal:
Az Izraelből Libanonba vezető alagút (három volt belőle) eredetileg a civilek számára is használható lett volna, ha nem lett volna háború, és a Hagana fel nem robbantotta volna abból a célból, hogy ő maga életben maradjon.
Épült tehát egy hihetetlenül hosszú vasútvonal olyan időkben, amikor még senki nem tudta, mi lesz a Közel-Kelet sorsa (most tudja valaki? szóljon légyszi!). Építettek, mert azt hitték, hogy fogják tudni működtetni, de nem jött össze. Azokban az időkben, a negyvenes években minden változott, alakult, képlékeny volt, egy-egy döntés, akár apró lépés a világ sorsára óriási hatással volt. Ahogyan van ma is. Kár, hogy nem alakult úgy, hogy végül 2016-ban fel tudjak szállni a gyorsvasútra Budapesten, és le tudjak szállni Tel Avivban néhány óra múlva.
Szóval azt kérem a Tisztelt Illetékesektől, hogy számomra a fent leírt utazás lehetőségét haladéktalanul biztosítani szíveskedjenek. Látták a Macskafogót? Angolul Cat City, nagy magyar klasszikus, melegen ajánlom. Lehetne, hogy egyszer mindenki, aki háborút csinál, virágot szedegető kiscicává változzon, én meg felülhessek arra a vonatra, és anélkül keljek át a Közel-Keleten, vagy a világ bármely más táján, hogy háborúba botoljak? Köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: