vallási bíróságon

Sharia bíróság vezetője. Kádi. Az első képek és gondolatok, amik megjelennek a fejemben, nem éppen barátságosak. Arra gondolok, hogy ez megint egy „anyukám nagyon nem örülne, ha most látna” pillanatokkal kísért találkozó lesz-e.

Fel kell hívnom az asszisztensét, hogy időpontot egyeztessek. Nagyon kedves, bár nem mindig értem, amit mond, mert borzasztó erős az akcentusa. Szerda kora délutánra kapok időpontot a Sharia bíróság épületébe, Google naptárba is bejegyezve.

Amikor odaérek, látom, hogy az épület felújítás alatt van. Felhívom az asszisztens lányt, aki lejön, hogy segítsen bejutni. Várok az építkezés előtt, és azon agyalok, melyik irányból számítsak rá, és biztos vagyok abban, hogy fejkendős valakit keresek. Én is betettem a táskámba egy nagy, vékony sálat, bár Jeruzsálembe amúgy is mindig hozok magammal ilyesmit.

Megjelenik egy teljesen világi, szemüveges, kiengedett hajú lány, és bemegyünk. Amikor belépünk a kóddal nyitható ajtón, látok fejkendős lányokat is. Amíg a kádira várok, beszélgetek vele és egy kolléganőjével. Megkínálnak kávéval, de csak vizet kérek, abból rögtön két pohárral, sokkal melegebb van, mint amire számítottam. A lányok mesélnek magukról. Később még meg kell keresnem őket, hogy velük is hosszabban beszélgessek.

Akivel telefonon is beszéltem, izraeli állampolgár. Ramallahban tanul politikatudományi-emberi jogi témában. Az első szakdolgozatát is emberi jogokról írta. Most örülnék, ha tudnék arabul, hogy elolvashassam. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit írnak az emberi jogokról egy szakdolgozatban a palesztin területeken. Kiderül, hogy 30 éves, két gyereke is van, félállásban dolgozik a bíróságon, a férje sebész. Szimpatikus, nyitott, kedves. Oslóról is beszélgetünk, szerinte Izrael nem is akarta igazán ezt a békét.

A másik lány is belibben, ő egy fokkal világibb, cicaszem-smink van rajta a napszemüveg alatt, és jobban beszél angolul. A vőlegénye egy Finnországban tanuló iraki fiú, nemsokára összeházasodnak, és ő is elköltözik. Neki jordán útlevele van, mert Kelet-Jeruzsálemben született, de van izraeli „zöld kártyája”, lakhat és dolgozhat Izraelben. A család egy része Jordániában lakik, gyakran jár oda.

Mindkét lány első szavai között van a „checkpoint”. Sokat beszélnek róla. Hogy akik gyalog mennek át a checkpointokon, akár 5-6 órát is várakoznak. Egy két órás autóútra akár öt órát is rá kell szánni bizonyos városok között, mert hosszasan ellenőrzik őket. Azt hiszik, az én útlevelemet is meg szokták nézni a checkpointon való áthaladáskor, pedig velem még sosem fordult elő, csak benéznek a kocsiba, köszönünk egymásnak, és mehetünk.

Elkezdődik az interjú a kádival, aki nagyon zárt, és bár udvarias, egy cseppet sem közlékeny. Öltönyben van, az íróasztala mögé ültet. A helyem egy nagy, alapjában véve kényelmes, elegáns fotel, de mivel 90 fokos szögben van közvetlenül az íróasztal mellett, kicsit kicsavart testhelyzetben tudok csak beszélgetni vele.

Elmondom, hogy ki vagyok, mit akarok, hogy az izraeli arabok/palesztinok helyzete és jogaik érdekelnek, és hogy erről szeretnék írni első kézből, magyarul. Megkérem, hogy ne haragudjon meg rám, ha ökörségeket beszélek vagy kérdezek, segítsen nekem, hiszen én csak egy szegény, tudatlan kelet-európai lány vagyok. Amikor befejezem a litániát és várom, hogy beszéljen, azt mondja, kérdezzek, és majd a kérdésekre válaszol. Az interjút nem vehetem fel, csak jegyzetelhetek, minek következtében elveszik a szemkontaktus és a beszélgetés folyamatossága.

Sok kérdésre röviden válaszol, de még így is, amíg lekörmölöm a választ, beáll egy másodpercnyi kínos csend. Ilyenkor igyekszem még írás közben elkezdeni beszélni, feltenni a következő kérdést, és remélem, hogy később képes leszek elolvasni a kis hangyákat, amiket a papírra teremtettem. A beszélgetés alatt folyton a könyvespolcra téved a szemem, ami tele van gyönyörűen díszített arab könyvekkel.

Arra, hogy Izrael hagyja-e őket dolgozni, beleszól-e a munkájukba, kell-e jelenteniük bárkinek is, hogy mit csinálnak, mindig úgy válaszol, hogy Izrael maximálisan támogatja őket, soha senki nem szól bele, hogy mit csinálnak, nem érik őket semmiféle támadások, minden a legnagyobb rendben van, soha, de soha nem szembesülnek semmilyen nehézséggel. Amikor megkérdezem, hogy őt magát személyesen érte-e valamilyen hátrány valaha is azért, mert nem zsidó, határozott nemmel felel. Aha.

Kis kitérő: miért is van szükség sharia bíróságra. A zsidó állam, közelebbről az igazságügyi minisztérium miért foglalkozik azzal, hogy legyen a területén muszlim igazságszolgáltatás. Izrael nem szekularizált, nincs elválasztva az állam az egyháztól. Nincs világi házasság, csak egyházi. A többség a rabbinátus által elismert módon házasodik, és a keresztények, muszlimok, drúzok stb a saját egyházi intézményeiken belül.

A sharia bíróság tehát felügyeli a muszlimok által kötött házasságokat és a válásokat, de egyéb jogkörei is vannak, dönthet például családjogi kérdésekben. Sok olyan kérdés van, amiben az emberek fordulhatnak világi vagy egyházi bírósághoz is. Ők a másfél millónyi izraeli arab évente 36ezer ügyével foglalkoznak, 60 alkalmazott és 15 bíró közreműködésével. A bíróság egyszemélyes, azaz egy bíró dönt egy ügyben, a fellebbviteli bíróság háromtagú. A legnagyobb kihívásnak azt tartja, hogy a modern világban, a gyorsan változó társadalomban is tudják a törvényeket alkalmazni. Hivatalos szinten nincsenek kapcsolataik muszlim országok vallási bíróságaival, hiszen muszlim országok nem tartanak kapcsolatot a zsidó állammal.

Egyetlen kérdés van, amikor a kádi kilépni látszik a maga köré épített téglafal mögül. Említem neki, hogy ugye most nálunk Európában sok a menekült, sokan félnek tőlük, és azt hiszik, hogy az iszlám egy erőszakos vallás. Azt mondja, hogy szerinte az iszlám  még a zsidó vallásnál is progresszívebb, és az, hogy vannak szélsőséges hívők, nem a vallás hibája. Egyáltalán nem mindenki terrorista. A Bibliából idézi azt a részt, hogy: egyszer én is idegen voltam köztetek, és ezért kell mindig jól bánnunk az idegenekkel.

Az Izraellel való kapcsolatról még annyit mond, hogy nézzem csak meg, mi van az irodájában. Hatalmas Izrael-zászló, és a címer, és fölötte a muszlimok hitvallása. Arra gondolok, hogy persze, hogy ott vannak az állami szimbólumok, hiszen egy, az állam által fenntartott intézmény irodájában vagyunk. És arra, hogy teljesen feleslegesen kérdezném meg, hogy mennyire örül a dávidcsillagos zászlónak, úgyis azt mondaná, hogy itt van az a lehető legjobb helyen a világon.