Eilatra csak májusban

Évek óta nem voltam Eilaton. Épp itt volt az ideje, hogy megint megnézzem, egy baráti látogatás kapcsán kikerülhetetlen alkalom adódott rá. 

Arra ugyan nem számítottam, hogy nekem kell majd vezetnem a bérelt autót. 17 éve nem vezettem ebben az országban, automata váltós kocsit meg még sosem. Az elején párszor lefejeltük a szélvédőt, és persze az ember reflexből fogdossa a sebváltót, de aztán remekül belejöttem. Tolatókamerás, az előző kocsitól való távolságot kijelzős, sávelhagyás-jelzős, beszélő kis kütyüs gép volt, hamar megszerettük.

Elindultunk ketten lányok a sivatagon keresztül. Nagyon szeretem a sivatagot, valami fantasztikus a sziklák (nem homok-, hanem kősivatag) színe, formája, sokfélesége. Tőlünk, Bat Yamtól elvileg három és fél óra lett volna az út a hostelig, de persze megálltunk itt-ott kávézni, pihenni. Megnéztük a Beer Sheva mellett legelésző birkanyájakat, mintha csak több ezer évvel ezelőtt járnánk. Néha olyan helyeken is megálltunk, ahol rajtunk kívül szinte mindenki arabul beszélt, a WC pedig már 20 méteres távolságból úgy nézett ki, hogy úgy döntöttünk, bírjuk még.

A kanyargós utakon néha kifogtunk egy nálunk jóval lassabban haladó autót, amit mindig csak nagyon óvatoskodva, a biztos helyzetet kivárva előztünk meg. Nem vagyok rutinos sofőr, és sok-sok beláthatatlan kanyar volt előttünk. Akkor is, amikor a navigáció tényleg képes volt ilyen utasításokat adni: 89 kilométer múlva tarts enyhén balra.

(F.K. fotói következnek)

Izrael ugyanis széltében keskeny, hosszábban azonban sokkal terjedelmesebb. Szélesedik, ahogy délnek indulsz, ennek ellenére navigáció nélkül is elég valószínű, hogy a végén kilyukadsz Eilaton, a legdélebbi ponton. Nyugatra sem a tengerbe, sem Gázába nemigen fogsz behajtani. Keleten, ha nem is lesz gyanús egy idő után, hogy a sárga rendszámokat fehérek váltják fel, egyszercsak jön majd Jordánia, és ha addig túlélted az utat, oda már valószínűleg szintén nem fogsz átmenni. 

Marad tehát a Vörös-tenger partja. Addigra leszűkül az ország területe, mint a tangabugyi elölnézetből. Vámmentes övezet. Közeli reptérrel, és egy még közelibb még épülő reptérrel. Sok-sok hajó a kikötőben. Turistaövezet. Siófok, csak menőbb. Hatalmas, állandóan működő, sabbati kóser hajszárítóval, a sivagati széllel. Ami május elején még nem forró, hanem valóban frissítő.

Augusztusra a szél forró lesz, és a forró levegőben úszó forró szél pont olyan érzést kelt, amikor kiszállsz a légkondis kocsiból, mintha a sütő ajtaját nyitottad volna ki. Augusztusra minden szálláshely, étterem és strand megtelik turistával. De májusban még minden pont jó.

Kivettünk egy olcsó hostelt, ami tiszta volt, pár perc sétára a tengerparttól és a tengerparti sétánytól, külön fürdőszobával, elvileg egy magyarul is beszélő alkalmazottal, és a reggeli kávéval nem akartak minket kiszolgálni, hiszen azért fizetni kell, inkább vegyünk el kávét a konyhából, az ingyen van. A kis hostel kertjébe kiülni este felért egy egyhetes meditációs táborral.

Majdnem két napunk volt Eilaton. A kötelező köröket lefutottuk: delfinárium, obszervatórium, “búvárkodás” szemüveggel és pipával, esti séta, és a politológus kötelező kör, a határok megtekintése.

A delfináriumban “természetes” közegükben lehet megtekinteni a delfineket. Ha mázlid van, hozzádérnek úszás közben (nem), de oktatóval egy kis plusz pénzért úszhatsz is velük.

Nincsenek show-k, karikán átugrálás. Elvannak, sokat szexelnek, esznek, játszanak, és zrikálják a kutyát, aki bár már évek óta ott van, mégis állandóan ugatja őket. Sokat kérdeztünk az egyik ott dolgozó lánytól, aki készségesen válaszolt.

Aztán átmentünk az obszervatóriumba, ahol megnéztük a cápákat meg rájákat meg teknősöket meg színes halakat meg etetéseket meg a mozit meg mindent, és később ugyanazzal a napigyeggyel visszamentünk strandolni a delfinekhez. Arra nem emlékeztem, hogy az obszervatóriumhoz is tartozik-e strand, es az ez irányú kérdésemet a pénztáros lány egyenesen személyes sértésnek vette. No. It is a park.

A naplemente Eilaton fantasztikus. Gyönyörű, hihetetlen, látni kell, kihagyhatatlan, elmesélhetetlen.

Este elsétáltunk a jordán határig, ahol rengeteg lakóautó, egy nagy közösség teljes egyetértésben vadkempingezik. Másnap az egyiptomi határt is megnéztük, és bár bátrak vagyunk, egy idő után inkább fotóztunk egyet és visszavonultunk. Ha kicsit bemész a tengerbe, Szaúd-Arábia is látszik, de az ott pont nincs kitáblázva.

Az is kiderült, hogy Eilat egyik testvérvárosa Sopron. Hogy miért, az nem.

A második délelőtt strandolással telt, meg a fejem víz alatt tartásával. Nekem mindig van egy kis (nagy) halálfélelmem, mire kiderítem, hogyan is használjam a pipát (amiért külön fizetni kell a strandon, de egy egészen kibírható összeget), mire megszokom, hogy a hideg víz éri az arcomat, és a víz alatt ki kell nyitnom a szemem, és a csövön át lélegeznem, aminek nem látom a végét. Azt hiszem, nem születtem búvárnak. De ez a szintű búvárkodás, a snorkeling kihagyhatatlan, fantasztikus, és akarom újra. Akkor is, ha végig a kötélbe kapaszkodom. A lábam mellett mennek el olyan gyönyörű halak, amik nem is léteznek, mintha megérinthetném őket. És most először láttam (élő) polipot egész közelről, egy sziklán cuppantgatta magát tovább.

A visszaúton megálltunk a Holt-tengernél.

Nem volt sok időnk, gyorsan találtunk egy ingyenes strandot, ahol volt kézmosó, lábmosó, szemmosó, meg zuhanyozó, ami nekünk pont elég volt. Lehet, hogy a visszautat kicsit meghosszabbítottuk, mert későn vettem észre, hogy a navigáción be volt kapcsolva a “kerüld el a veszélyes területeket” funkció, azaz nem mentünk be a Nyugati Part területére. Este még megittunk egy sört a Földközi-tenger partján is, hogy meglegyen a három tenger egy napra.

Tanulság Eilatról: Ezentúl csak főszezonon kívül akarok menni. A május eleje tökéletes. Az idő fantasztikus, nincs tele emberrel. Enni nem ide jön az ember, mert csak turistáknak való éttermek vannak. Beértük pizzával, gyümölccsel, meg egy rossz shwarmával, és ettünk eleget a jövő héten Tel Aviv környékén meg északon. Az Eilaton dolgozók közül rengeteg a magyar, szóval vigyázz, mit beszélsz. És két nap tulajdonképpen elég is. De nagyon jó volt. Visszavágyás van.