Ruben

Gyorsan, még lehet menni eredeti Ruben szendvicset enni, de szeptember végén bezárnak! Tel Aviv, Juda haLevi.

Az én drága férjem ( 🙂 ) már régóta emlegeti az eredeti Ruben szendvicset. Egyszer ettünk valahol valami utánzatot, ami nem volt rossz, de annyira átütő sem. És most kiderült, hogy az eredeti hely egy kis időre újra kinyitott! Állítólag azért zárt be annak idején, mert nagyon felment a marhahús ára.

Pici üzlet, hangulatos, a falakon-polcokon régi konyhai eszközök. A fekete táblára krétával van felírva, hogy mit lehet választani. 

(-Kér ebédet? -Mi közül lehet választani? -Hát kér vagy nem kér.)

Lehet enni szendvicset. És a következőképpen lehet variálni. 200, 300 vagy 400 gramm pasztrami megy bele. (Pasztrami- felvágott féle, jófajta, talán egy jobb pulykasonkához tudnám hasonlítani.) A hús lehet marha, pulyka, vagy mindkettő. Kérheted menüben, sült krumplival és egy pohár Macabi sörrel.

Vacillálok, hogy 30 vagy 40 dekásat kérjek. Tudok enni, és éhes is vagyok. Végül maradok a harmincnál, de menüben. 

Nézem, ahogy a fiú kitesz egy papírra két vékony szelet fehér kenyeret. Mustárt rak rá, majd savanyított káposztát, egy kis paradicsomot, valami zöldet, meg szószokat. Lehetne válogatni, hogy mit kérek bele pontosan, de a klasszikus verziót kérem, és nem bánom meg. Semelyik íz nem túl domináns, tökéletes a harmónia. 

Megkapjuk a sört és leülünk, a kaját majd hozzák utánunk. Pár ülőhely van csak, kis kerek bárszék mind. Van egy apró terasz, ahol három szék fér el, oda ülünk. Legalább nem szívja be a hajam még jobban az ételszagot. Jólesik a hűlő esti levegő, a légkondi amúgy is túl hideg bent, szokás szerint. Lehet mozizni a Tel Aviv-i utcán.

Hozzák a szendvicset. Impresszív. Hogy a csudába fér be a kis kenyérke közé ennyi minden? Most tudatosul bennem, hogy kértem harminc deka felvágottat, és egyszerre fogom megenni. Elszégyellem magam, hiszen a Szomszédokban a nyugdíjasok mindig csak öt deka párizsit vettek.

Szuperül be van csomagolva, nem esik atomjaira, ahogy elkezdem enni. És tényleg jó. A csemegeuborka (ami pont olyan, mint otthon is bárhol) pont jól megy hozzá, és pont elég a két kis darab belőle. A krumpli valószínűleg mirelit, vékony kis hasábok, de finom, és végre egy hely ebben az országban, ahol megsózzák a sült krumplit. Néhol még kérésre sem tudnak adni egy nyomorult sószórót. A sör Makabi, tehát egyszerű láger sör, de pont jó ehhez a menühöz.

Alig bírom legyűrni az utolsó falatokat, még életem párja sem tud segíteni, ő is tele van, ami pedig ritka dolog. És közben folyamatosan lelkendezik, örül, hogy nyitva a hely és hogy pont olyan, mint régen volt, és még a zene is jó, a paradicsom tökéletesen van szeletelve, minden csodálatos. Ja, és teljesen kóser is.

A végén fizetünk, kifelé menet, kis csevely az itt dolgozó fiúkkal, igen, sajnos 30 nap múlva bezárnak, a tulaj valami újat akar, stb. Sajnáljuk, szuper a hely, egy baja van csak, hogy borzasztóan drága. Egy főre a 300 grammos szendvics menüben 75 sékel. Vagyis kettőnknek 150 egy vacsora, ami még helyi viszonylatban is sok, magyar forintban pedig végképp nincs képem leírni az árakat. Plusz borravaló. Mindegy, amíg még nyitva van az eredeti hely, egyszer biztosan eljövünk. És 20 dekás bőven elég lesz.