mit főzzünk?

Azt hiszem, a legtöbb ember azt mondja magáról, hogy törekszik arra, hogy egészségesen táplálkozzon. Én legalábbis még nem hallottam senkitől, hogy azt mondta volna: “én szeretek egészségtelenül élni. az a célom, hogy minél előbb megbetegítsem magam a rossz táplálkozási szokásaim segítségével”. Hogy ki mit tekint egészségesnek, vagy hol húzza meg a “belefér” kategória határait, az nagyon változó egyénenként, családonként, kultúránként.

Az izraeliek például néhány szempontból kifejezetten kiborítóak. 

A legtöbb étel egyszerűen sótlan. A só rossz. A sótól beteg leszel. Mondják ezt egy olyan országban, ahol az év nagy részében legalább harminc fok van, és folyamatosan izzadsz. Jó, persze, ha egész nap a légkondiban ülsz, akkor nem izzadsz, de mondjuk mennyire egészséges egész nap a légkondiban ülni? Volt olyan, hogy vettünk egy sült krumplit áruló helyen – kitaláljátok, mit? Igen, sült krumplit. Most nem emlékszem, hogy ez egy koncerthelyszín volt, vagy street food kioszk, a lényeg az, hogy kizárólag sült krumplit árultak. És amikor sót kértem, akkor nagyon bután néztek. Megkérték a szakácsot, hogy adja már ki nekem egy pillanatra azt a sót, amit ő használ, mert nincs ügyfélsó. Az éttermekben nem alap, hogy van só az asztalon. A kedvenc pubunkban amikor rendelünk valamit enni is a folyékony kenyér mellé, rögtön hozzák a kést-villát, meg természetesen egy kis tálban ketchupot, de sót nem, azt mindig kérek külön.

A cukorral bezzeg semmi baj nincs. Minden édes. A kenyér. Szinte lehetetlen olyan kenyeret vagy bármi egyéb pékárut kapni, ami nem édes. Hogy a krumpli is édes, az a talaj miatt lehet, de hogy édes szósszal kell mindent leönteni? Virsli cukros szószban. Sült krumpli cukros szószban. Az nem egészségtelen. A sütemények annyira édesek, hogy nincs is nekik ízük, mert csak annyit érzel belőlük, hogy édesek. 

A másik, ami megöl, a zsiradék. Azt hiszik, hogy ami alacsony zsírtartalmú, az automatikusan egészséges is. És nem tesznek különbséget a milliószorosan telítetlen transzborzalmak és a libazsír között. (A libazsír, csak úgy mondom, tök egészséges. A margarin nem az.) Az sem baj ugye, ha egy pohár joghurt fedezi a heti szükséges cukorbevitelt. Csak ne legyen több, mint 3%-os.

Izraelben nagyon magas az egy főre jutó zöldség-gyümölcsfogyasztás. Nagyon jó minőségű és szuperfinom dolgokat árulnak a piacon. És bár az élelmiszer (és bármi más) ára szemtelenül magas, a szezonális zöldségek egészen olcsók is tudnak lenni. Az étkezési kultúrának része a friss saláták fogyasztása. A sör mellé gyakran rágcsálunk szójababot vagy olívabogyót.

Amikor beülünk valahová enni, akkor igyekszünk az olyan helyeket keresni, ahol hoznak sokféle salátát is. Főleg a kis arab éttermekben szolgálnak ki úgy, hogy mondjuk kérsz egy főételt, és mielőtt kihozzák, az asztalra tesznek tizenötféle salátát.

Kis adagokban friss sali, tabulé, friss paradicsomszósz mindenféle módon fűszerezve, sült padlizsán thinával (ez nagyon durván finom), humusz, savanyúságok, rengeteg friss vagy főtt-sült zöldség. Mire odaér a hús, pukkadásig tele vagy. Az ún. izraeli reggelinek is szerves része egy nagy tál saláta.

Az én férjem második generációs bennszülőtt izraeli, izraeli konyhán nőtt fel. A rántott húst nem eszi meg ketchup nélkül. Én magyar konyhán nőttem fel. Nehéz kaja, a zöldség legfeljebb savanyúság formájában van jelen, sok krumpli. Minden recept vagy úgy kezdődik, hogy piríts zsíron hagymát, adj hozzá paprikát, fokhagymát, majoránnát, vagy úgy, hogy végy fél liter tejszínt és fél kiló cukrot. De a konyhában (is) remekül megvagyunk, az ő nagyszülei is európaiak voltak. Néha ő főz nekem csirkehúslevest, ha beteg vagyok. Néha még sót is tesz bele, ha nagyon kérem. Este gyakran eszünk salátát, de sokszor főzünk európai kajákat, télen szombatra a sólet az ultimate comforting food.

A következő jelenetek, megjegyzések, beszélgetések jellemzőek:

A családi vacsorák 90%-án az általam készített desszerttel kapcsolatban: “nem túl édes.”

Szintén családi vacsorán: “vajat tettél a krumplipürébe? VAJAT?” Úgy, hogy másfél év alatt talán három olyan vacsi volt, ami tejes volt, nem húsos, és EGY alkalommal csináltam krumplipürét.

Mi legyen a péntek esti vacsi? “izraeli: megcsinálom a húst, csinálsz te köretet? magyar: persze. izraeli: csak légyszi ne krumpli legyen. a krumpli olyan egészségtelen. magyar: oké, rendben… hogy csinálod meg a húst? izraeli: édes csiliszószba áztatom. magyar: ….. “

“izraeli: tegyünk a ben and jerries jégkrémre (megj: ezek a jégkrémek önmagukban nagyon gazdagon ízesítettek) halvát, csokiszószt, drazsét és tejszínhabot, jó?”

“izraeli: igazából valami egészségtelent kívánok, mint pizza vagy steak, de ma csak valami nagyon könnyűt vacsorázom. egy kis corn flakes. magyar: értem, hogy teszel a tálba mazsolát, diót, mandulát is, de miért az a három evőkanál cukor?”

“krumplit ne együnk, de a fejenként három korsó sör tök rendben van”

“nem tudnád a rakott krumplit inkább édesburgonyából csinálni?”

De mindig van friss saláta, és abban mindig könnyen kiegyezünk. És az az igazság, hogy inkább azt érdemes látni, hogy a különböző kultúrák találkozása megnöveli a konyhai lehetőségek tárházát. Akárcsak a testtömegindexet.