Mégis mikor kell tömést cserélni, ha nem most… nem is adnak rendes tömést, csak ideigleneset. Kiszedik a régit, és adnak egy világító fehér vattaszerű izét az ember fogába azzal, hogy majd ki tudja mikor lesz végleges is. Megkérdezem a dokit, hogy mi a logika ebben, de ő se ad érthető magyarázatot.
Negyed órával az időpont előtt érkezem, és közben belémnyilall a félelem, hogy ugye nem lesz iszonyú proli a hely, ránézésre is fertőző szobákkal, életunt orvosokkal, mégiscsak Petah Tikva proli főutcáján van ez a a rendelő… A másikba kellett volna időpontot kérni, a szép csillogó plázába, ahol vagy 10 szobában folynak a kezelések párhuzamosan. Na jó, mindegy, már itt vagyok.
A biztonsági őr azt mondja, hogy várnom kell, bár nem értem, hogy pontosan miért, mert nem lehet bent egyszerre x embernél több, vagy mert csak akkor mehetek be, ha hívnak, de mindegy is, várok kint az utcán. Pár perc múlva azt mondják, Anna, akkor az őr megméri, hogy van-e lázam, és bent a kötelező kézfertőtlenítés után leülök egy kényelmes kanapéra. Egy kanapén egy ember ül, mindenki jó messze egymástól. Senki nem jön hozzám közel, senki vadidegen nem teszi a táskáját az ölembe, sem a mellét a vállamra. Annyira kellemes, annyira fog ez hiányozni, amikor megint “normális” idők járnak majd, ha járnak majd valaha olyanok egyáltalán. Olyan jó lenne ezt a távolságtartást megtartani (távolságTARTÁS, érted), akárcsak a hómofiszt, a több nyugalmat, szabadidőt, stb.
Ja és a hely zsír új. Minden gyönyörű, csillogó, szép, ízléses. Bánom, hogy nem csináltam fotót, ezt a netről töltöttem le.
Várni kell egy kicsit, közben félretolom a maszkot, hogy igyak egy kortyot. Mindig kényesen ügyeltem arra, hogy a fogorvoshoz minél tisztább szájjal, rögtön fogmosás után érkezzek, lehetőleg nem egy jó adag cigánypecsenye elfogyasztása után. Pedig azt mondják, hogy ha elrágsz pár gerezd fokhagymát előtte, akkor a fogorvos hamarabb végez.
Az ötös szobába megyek, belépek az utolsó szobába, az ajtó nyitva marad. Az asszisztens van bent, pár szót beszélünk. A szoba és minden felszerelése szintén vadiúj. Fehér, csillog, kápráztat. Meg is kérdezem, hogy ugye ez új, igen, az, ő amúgy általában nem itt dolgozik, hanem egy másik városban, és az a rendelő nincs ilyen szép. Héberül beszélünk, bár amikor az angol iránt érdeklődöm, lezajlik a 10/10 rendelői párbeszéd, dióhéjban:
– Angol oké?
– Nem. Orosz?
– Nem. Magyar?
– Nem. Ok, héber.
Megjön a doki, és ő beszél angolul, ami nekem most jobban fekszik, mert mégiscsak a fogamról van szó, menjünk biztosra.
A fogorvosi szék annyira menő, hogy papírzsepi-tartó is van rajta. Visszagondolok a fogorvosi rendelőre, ahova régen jártam, ahol eleinte a kezemben szorongattam a zsepit, jól is esett, volt mibe kapaszkodni, most hiányzik is, mennyivel jobb volt már azt szorongatni, mint a hófehér tartót nézegetni. Aztán később ott is volt kirakva zsepi a pácienstől nem messzire. Felfedezem, hogy egy monitor is van a mennyezeten, vajon ezen mit lát az ember, amíg a székben fekszik? Filmet vetítenek, hogy elvonják a figyelmét, vagy ultrahang is van? Esetleg munkaidő után valaki pornót néz rajta?
Helyben egy gyors röntgen, hogy tényleg biztosra menjünk, hatalmas tű, ideiglenes tömés. Közben, míg a doki két kézzel könyékig a számban van, bejön egy másik doki, és arabul beszélgetnek. Az elmúlt pár évben megszoktam, hogy az egészségügyben főleg orosz nővérekkel és arab orvosokkal és gyógyszerészekkel találkozom.
Amúgy ilyenkor borzasztó jól jön, hogy maszkot kell hordani, így senki nem látja a szuritól féloldalasra torzult arcomat. Ezt el is akarom mondani a recepciós lánynak, amíg kifizetem a 60 sékeles díjat, de meggondolom magam, mi van, ha nem fogja érteni a viccet.
Annyira sokat voltam otthon az elmúlt két hónapban, hogy megint van lehetőségem rácsodálkozni arra, hogy milyen jó is idekint. Nem úgy általában a kint, hanem hogy a kint az Izrael, a legjobban szeretem hely a vilagon. Már megszoktam, hogy itt élek, és kevésbé látom a csodáit, mint eleinte. Szeretem azt is, hogy az orosz asszisztenssel héberül, az arab orvossal angolul beszélünk. Szeretem a narancsvirág illatú bokrokat és a nyári napsütést tavasszal. Szeretek bent maradni, de jó tudni, hogy amikor megint kijövök, ide jövök ki.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: